Amikor a kis Balázs altatja anyukát

Lehunyja kék szemét az ég,
a ház sok szemét lehunyja
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, anyuka.

Lábára lehajtja fejét,
bogár alszik, a darázska,
velealszik a zümmögés -
aludj el szépen, anyuka.

A villamos is aluszik,
- s mig szendereg a rozoga -
álmában csönget egy picit -
aludj el szépen, anyuka.

Alszik a széken a kabát,
nem hasad tovább már máma,
szunnyadozik a szakadás -
aludj el szépen, anyuka.

Szundít az erdő, meg a sip,
a kirándulás, a lapda
a jó cukor is aluszik -
aludj el szépen, anyuka.

A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, nyulacska
leszel, csak hunyd le kis szemed, -
aludj el szépen, anyuka.

Vadakat terelő juhász,
Tüzoltó leszel s katona!
Látod, elalszik Balázs. -
Aludj el szépen, anyuka.

(1992)

Eredeti vers:

http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/altato.htm